Van egy lakás a XIII. kerületben, a Gogol utcában, ami nem egyszerűen szép, hanem az a fajta hely, ahol már az első lépésnél érzed, hogy itt valami egészen más történik. Amikor ott voltam, nem az járt a fejemben, hogy milyen a lakás, hanem az, hogy hogyan hat rám, mert ennek a térnek atmoszférája van, egy mély, nyugodt, szinte arisztokratikus jelenléte, ami ritka és nehezen megfogható. Az volt az érzésem, hogy tisztelettel kell végigsétálnom benne, mert minden részlet azt sugározza, hogy itt valamit nagyon komolyan vettek, itt nem siettek, nem spóroltak a figyelemmel, hanem megadták a módját. Rengeteg munka van benne, és ez nem csak látszik, hanem érezhető is, minden egyes pontján ott van az a törődés, az a tudatosság, amitől egy lakásból valódi tér lesz. Van benne egy méltóság, ami nem hivalkodó, mégis erős, jelen van, és végigkísér, ahogy haladsz benne, és ettől lesz különleges, ettől lesz több, mint amit elsőre látni lehet. Gyönyörű, de nem csak a szemnek, hanem annak az érzésnek is, amit ad, egyszerűen egy ékszerdoboz, amiben minden a helyén van, és mégis él, lélegzik. Ez az a hely, ahol nem akarsz sietni. Ez az a hely, ahol jó megállni. És ez az a hely, amit nem lehet összehasonlítani másokkal, mert van benne valami egyedi, valami, amit nem lehet másolni. A kérdés csak az, hogy amikor elképzeled magad benne, érzed-e azt a különleges nyugalmat és tiszteletet, amit ott lehetett érezni? Mert az ilyen lakások nem készülnek minden nap. És amikor valaki valóban megérzi, hogy mit ad neki, akkor általában nem engedi ki a kezéből ezt a lehetőséget.